ILYEN IS VOLT.
Korábbi jógatáboraink beszámolói.
Korábbi jógatáboraink beszámolói.
Az idei nyári tábor témája a játékosság volt. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a vonalas hatha jóga mellett mit keres a játékosság, de akik az elmúlt pár napban velünk tartottak, azoknak már konkrét tapasztalata, hogy a nagy nevetések után még mélyebb megélések következhetnek, mintha csak egyszerűen a légzésedre figyelnél. Ez is egy technika, az is. Mi ezt a két technikát összekevertük, és a végeredmény a tágasság érzete, a szabadság, az önfeledtség lett.
Oktatóként nagy élmény volt látni minden szándékot, ami a test és az elme megzabolásáról szólt. Mint ahogy azt is, hogy ér késni, ha máshogy nem megy, ér gyerkőccel érkezni, ha a munkanap lévén a párod épp home office-ol a kertben. És ér az esti önismereti játékra bekapcsolt mobillal jönni, hogyha megszólal a bébiőr, akkor útnak indulj gyermeked szobájába. A babás korszak különösen nagy rugalmasságot kíván és mi (azaz leginkább a résztvevő szülők) tanúbizonyságot is adtak rugalmasságukról.
Mert az élet sokszor olyan, amilyenek a gyakorlásaink. Ha túl tolod a szőnyegen, gyakorta az élet is túl pörög. Vagy ha épp nem állsz szőnyegre egy ideig, akkor olyan, mintha az élet is leállna. És persze vannak kivételes időszakok is, amikor minden épp fordítva történik, mint ahogy azt várnánk.
Ebéd csendben. Megosztás körben.
Fordulunk vissza, nézünk előre.
Emel a jobb láb, lebeg a bal is.
Levitál velünk a tábortűz is.
A 2025-ös jelmondatom: Mindent ugyanúgy, ahogy eddig, csak lágyabban. Ezzel a célkitűzéssel indultunk útnak ismét Tamival. A lágyság jegyében – illetve az öt még számomra ismeretlen gyakorló miatt is – nem voltak kész óratervek. Mégis minden áramlott: a derű, az öngondoskodás, a 108 napüdvözlet, a trataka krya és az olykor lágy, máskor a nagyon is határokat feszegető hatha jóga.
Egyszer csak jött az érzés, hogy le kellene lépni. Hogy a megszokott december közepi tempót (bármilyen is) megállítsuk, hogy kilépjünk a hétköznapokból, hogy kapcsolódni tudjunk magunkhoz, másokhoz és a természethez.
Vizuális típus vagyok, és Belsőörs tere olyan szép. A beragyogó napfény, a színes szőnyegek és a még színesebb gyakorlók engem elkápráztatnak. Egyszerre látok nagy színes kavalkádot és letisztult csendet. Jó itt. Jó az erdő szélén lenni, jó a szőnyegre állni.
Bekanyarodunk a Hóvirág utcába és minden aggodalom semmissé lesz. Helyette marad a pünkösdi buja zöldség és a bodza illat. Jó itt. A gyakorlások most nem megszokott módon történnek. Ennek a tábornak a fókuszában a mentális érzetek álltak. A jógagyakorlása közben általában semleges szemlélődésben vagyunk, ehelyett most azt figyeltük, hogy melyik ászana milyen érzelmeket vált ki belőlünk, milyen élményeket, emlékeket idéz fel, és azt is, hogy még milyen többlet jelentése lehet az adott testhelyzetnek az automatikusan felmerülőkön kívül.
Hogy mire fogok emlékezni?! A ház formájára. A színekre. A fényekre. Arra, hogy mire az utolsó nap hajnali gyakorlásán harmadszorra is kinyitottuk a szemünket sárgák lettek a levelek. De biztosan emlékezni fogok a közösen összerakott almáspitére, és Csilla által készített fantasztikus vega ételek közül a Buddha tálra, ahogy Lívia padlizsánkrémére és a füge lekvárra is.