7 kör

2024-es Lelépek női jógás elvonulás

Egyszer csak jött az érzés, hogy le kellene lépni. Hogy a megszokott december közepi tempót (bármilyen is) megállítsuk, hogy kilépjünk a hétköznapokból, hogy kapcsolódni tudjunk magunkhoz, másokhoz és a természethez.

És úgy folytatódott, hogy pár héttel később Anyukám megfőzte itthon a rakott karfiolt, Marci Anyukája pedig a kukorica levest. Micsoda női kör. Az első.

A második szombat reggel kezdett formálódni, amikor mindenki elindult a bázisból, ki a kutyáját, ki a cicáját, gyerekét, családját hagyva otthon. És van olyan is, aki valakit magával hozott otthonról, nem is akárkit, hanem az anyukáját. Így jött létre a második női kör Belsőörs csodás terében. És ahogy a jerikói rózsa kezdett kinyílni, mi is elkezdtünk nyitni egymás felé. Nyitni és zárni. Gyakorlásokat, beszélgetéseket, közös étkezéseket és figyelmünket egymás és a természet felé.

A harmadik kör a ködös réten jött létre, ahol megállva lehetőség adódott megosztani egymással valamit magunkból és a természethez való kapcsolatunkból. Megosztani szavakat, érzéseket, hangokat, több mint hangokat.

A negyedik kör újra a teremben állt össze. Most mi voltunk a fák. És faként volt lehetőségünk megtapasztalni, hogy az egyensúly nem egy állandó változatlan állapot, hogy párban, segítséggel könnyebb rátalálni. És csoportban, erdőként állva egymás mellett bármi lehetséges. Lehetséges együtt beszélgetni, kapcsolódni, érintkezni, játszani, nevetni, sírni.

Az ötödik kör újra a réten alakult, de már sütött ránk a lemenő nap narancsos fénye. Szándékot fogalmaztunk meg arra, hogy azt, amit itt átéltünk, tapasztaltunk, azt képesek legyünk valamilyen formában tovább vinni vissza a hétköznapokba.

A hatodik zárókör volt szorosan együtt az utolsó. A rózsa kinyílt, mi pedig lezártuk az együtt töltött két napot.

De van még egy hetedik kör. Amit most alkotunk. Mi együtt. Anyák, lányok, barátnők, ismerősök, fák és bokrok, gombák és patakok. Ebben vagyunk mi együtt most, bárhol is legyünk.