4 nap – 800 perc elmélyülés

4 nap – 800 perc elmélyülés a JÓGA21 ’23-as őszi jógatáborában

Hogy mire fogok emlékezni?!

A ház formájára. A színekre. A fényekre. Arra, hogy mire az utolsó nap hajnali gyakorlásán harmadszorra is kinyitottuk a szemünket sárgák lettek a levelek. De biztosan emlékezni fogok a közösen összerakott almáspitére, és Csilla által készített fantasztikus vega ételek közül a Buddha tálra, ahogy Lívia padlizsánkrémére és a füge lekvárra is.

Arra is, hogy milyen jó érzés volt, hogy ott áll Tami mellettem, és a hangjára, ahogy összehívva minket az Erdőfürdő alatt, mint egy misztikus szárnyas szarvas-farkas elvonítja magát. Arra, hogy a kifelé sokszor befelé mutat. A befelé pedig kifelé. Hogy nyitottan fordultunk a közös társasjátékokban egymás és magunk felé. Ahogy az esti bodyworkben hangosan nevetünk, de arra a csendre is, ami a trataka kria gyakorlásai közben megteremtődött.

A gyakorlások.
Én vizuális típus vagyok, így a mozdulatokon, a mozdulatlanságon túl belém égett a matracok, párnák, takarok és az arcok színe is. De a hangok is mélyre mentek, a „ha légzés”, az Om kria vagy épp egy-egy sóhaj is bevésődött. Mint, ahogy a mondatok is, miszerint „Rég jógázom, de ilyen fizikai odaadást kívánó gyakorlásban még nem volt részem.” vagy „Azért ez nekem nagy komfortzóna elhagyás volt.”, illetve, amin nagyon jót nevettem „Vigyázz mit engedsz el, mert azt más rögtön el is veszi.”

Ahogy a tábor végén mondtam, amikor egy oktató kiírja a felhívást, hogy „Mélyülj el! – Őszi jógatábor”, akkor a legtöbb emberen ez a mondat átszalad. Pedig általában komoly a szándék. Olyan rég terveztem, hogy tábort fogok tartani. Olyan rég terveztem, hogy olyan tábor lesz, ahol van lehetőség kapcsolódni, és van lehetőség elmélyülni, elcsendesedni. A négy napos sűrűn egymást követő, több mint 800 percet felölelő gyakorlásaink alatt megtapasztalt elmélyülés, csendesedés, nevetés, sírás, világosodás megtörtént. Az élménye most is bennünk van. Ez az élmény a miénk és előhívható.